A következő állomás a fogantatás. Kicsi ízelítőt már mutattam abból hogyan is gondolkodom és élem az életem. Vagyis inkább: érzem az életem. Megérzem. Spirituális beállítottságú vagyok és nem hiszek a véletlenekben. Pontosabban: tudom, hogy nincsenek véletlenek. Ezt a fajta gondolkodást ezt lehet szeretni, nem szeretni, elítélni, butaságnak tartani, főleg a mai világban. De én ilyen vagyok. És kész. Ez engem boldoggá tesz és biztossá abban, hogy mindig van értelme annak ami velem történik.

A gyermekemmel megfoganásával is így volt. 2017. májusának első vasárnapján, anyák napján, hazafelé egy buszon ülve éreztem meg, hogy anya vagyok. Hogy ott van mellettem. Hogy kész vagyok anyává válni. Az igazság, hogy egyetemre is csak azért jelentkeztem, hogy egyszer megtapasztaljam milyen is az az élmény, milyen érzés azt a szerepet megélni, mint "egyetemista". Mielőtt jelentkeztem volna, érettségi előtt is tudtam, hogy a párommal szeretnék családot alapítani és gyermeket szülni neki. Tudtam, hogy akkor még nem vagyok kész, így elmentem egyetemre, gondoltam majd alatta biztosan megérek és jobban megismerem magam, ami által majd még jobb anyja lehetek majd a gyermekemnek. Az én felfogásom szerint akkor lehetek jó szülő, ha ismerem önmagamat és tudatosan munkálkodom magamon mert az eddigi megfigyeléseim szerint egy gyermek nem olyan lesz amilyenné nevelik, hanem olyan amit a szüleitől lát. Lehet rákiabálni, hogy mit kiabál... lehet csesztetni, hogy olvasson, de ha a gyermek még soha nem látott könyvet a szülei kezében... Azt hiszem ez világos. Fontos magammal tisztában lenni, hogy a gyermekem felé is minél tudatosabban fordulhassak. Egész tavalyi évben (de már előtte is) vonzottak a gyermekneveléssel, a tudatos gyermekneveléssel, pozitív gyermekneveléssel foglalkozó könyvek, írások, blogok. Mindig érdekelt a pszichológia, az emberi lélek. Mindig figyeltem a körülöttem lévő gyakorló szülőket. Folyamatosan értékeltem, átértékeltem a szüleimmel, nagyszüleimmel való kapcsolatomat és dolgoztam föl a tőlük kapott (nem szándékosan okozott!) sebeket. Hogy én ne kövessem el ugyanazokat a hibákat és rálássak a cselekedeteim okaira. Azt hiszem nyugodtan kimondhatom, hogy készültem az érkezésére. Mikor pedig kiderült, hogy tényleg várandós vagyok és elmondtam ezt a páromnak is nagyon vártuk őt.

Rá készültem és rá vártam.

Így indultunk.